Kezdőlap  

Gondolatok nemzeti ünnepünkön

Megosztás Facebookon PDFNyomtatásE-mail

Gondolatok nemzeti ünnepünkön

Március 15Mezőladányban – országunk északkeleti sarkában, Záhony közelében – az általános iskola tanulói által, az 1848-49. évi szabadságharc emlékére rendezett iskolai ünnepségen vettem részt, mint görögkatolikus lelkész és hitoktató. Szeretném közkinccsé tenni az emlékműsort, mint az egész közösségért, az egész országért felelősséget vállaló, igazi hazaszeretetet felmutató tanítást. Hatalmas nemzeti színű zászlót derékmagasságban tartva léptek színpadra az ünneplőbe öltözött ötödikes tanulók a Himnuszt szavalva. Elhelyezték azt a földön, s rajta mint országon élet kezdődött, hazát alkotó, cselekvő, dolgos élet. Forradalom indult. Egymásnak nemzeti színű kokárdákat tűztek fel egymást biztató szavakkal, s értékelő tekintetekkel. A zászlóról a szomszédos területekre is ki-kiruccantak, jelezve egy nép voltukat, s az ott lakók iránti szeretetüket, felelősségüket. A hatalmi elitet is megszólították, egyetértést kérve a felsőbb vezetéstől. Mosoly csillogott arcukon, a teljes átéltség sugárzott belőlük. De szép is tud lenni ilyenkor a nép.
S ahogy „elzúgtak forradalmaink”, végződtek azok bárhogyan is, a győzelem nagyszerű érzésétől eltelten a zászlót „mely ápol s eltakar” maguk fölé emelve pihentek el. Ám akár egyetlen éjszaka békés elnyugvását, s abból békés ébredést várva, akár a történelem reménységét sugalló nagy feltámadásban bízva hajtották álomra fejüket, a zászló, mint gondos anya betakarta mozdulatlanságukat.
Valami szép és mély érzelem hullámzott át lelkemen a gyermekek őszintén megélt tanítását illetően.
Így szeretni ezt a földet?
Így kell szeretni ezt a földet s a rajta élő magyar népet.
Megilletődötten gratuláltam az osztályfőnök tanárnőnek, Vassné Orosz Katalinnak, és hozzájárulását kértem, hogy az e nagyon szép műsor kapcsán szerzett élményeimet sok-sok emberrel megoszthassam.

Mezőladány, 2012. március idusán

Beregi István

esperes, parochus