Árpádkori települések |
Ami Őrmezőt és Őrladányt illeti, pontosan nem ismert, hogy a hazai történeti okmányokon mikor tűntek fel először a települések nevei. Tény, hogy az etimológiai (eredettani) források 1212-ből említik először Ladány (Ladán) nevét, 13 de ennek az okmánynak (adománylevélnek?) a teljes tartalmát, magyar fordítású közlését sehol sem találtam. A Tiszakönyök történelméhez c, a Mándoki Nagyközségi Tanács által megjelentetett kiadvány is csak az 1212. évet tünteti fel az első említés dátumaként, ráadásul hol Őrmezőnél, hol Őrladánynál, ami a keveredést erősíti. Az azonban már megbízható forrásra támaszkodik, hogy mindkét település a XI-XII. században Borsova vármegyéhez tartozott, amelynek központja Szabolcs vármegye területén kívül, a mai Kárpátalja területén volt. Borsova megyének „fontos szerepe volt az orosz kapuval szemben elfoglalt védelmi helyzeténél fogva. Területe mélyen benyúlt a mai Szabolcs vármegyébe. Ez a várispánság a XII. században szintén szétzüllött." 14 A szétzüllés a tatárjárás nyomán jellemezte az elpusztított országrészeket. Azonban az 1332-1335. évi pápai tizedlajstromok még mindig borsovai főesperességként tartották nyilván azt a 33 plébániát, amelyek között egyebek mellett Őrmezőt és Őrladányt is ott találjuk. Feltehetőleg a főesperesség területe azonos lehetett a történelmi Borsova megye területével, melyről Dr. Borovszky Samu Magyarország Vármegyéi és Városai c. munkája alapján egy térképet is mellékeltem.
A pápai tizedjegyzékről Dr. Borovszky a következőket írta: „Miután a pápai tizedjegyzék a Szt. István király korabeli állapotoknak megfelelőleg vettetett ki, valószínűnek tartjuk, hogy a borsovai főesperesség és a vármegye területe azonos volt. Ezen adatok alapján a Bezdéd, Kékcse, Dombrád, Beszterecz, Kék, Pazony, Apagy, Pócs-Petri, Bogát községek határán át húzódó vonal megye képezhette az egykori Borsova megye határát." 15 Mindazonáltal az egységes Szabolcs vármegyéről a tatárjárást megelőző időben Dr. Borovszky adatai szerint nem lehetett szó, s a tulajdonképpeni vármegye csak a tatárjárás utáni szervezeti egységekből, a várispánságokból fejlődött ki.
Valójában a szakirodalom úgy rögzíti, hogy ŐrLadány első megbízható említését először az 1332. évi pápai tizedlajstromban találjuk 16 amikor több településre kiterjedő tizedszedési joggal János nevű papja volt a falunak is.
A XIV. században már említik Endes önálló települést is a Tisza kanyarulatában, Benk mellett, amely a Baksai Tamás pálos szerzetes által 1357-ben a mai Kárpát-Ukrajnához tartozó magyar területen alapított eszenyi kolostor birtokához tartozott Kisfaluddal és Gyepes pusztával együtt. 17
A XIV-XV. századból a feudális birtokszerzésekről és peres eljárásokról tudósítanak a korabeli iratok. 1389. május 8-án István nádornak Henchidáról kellett rendelkeznie „a Ladányi Demeterné után maradt ladányi birtokrész (Szabolcs m.)" felől, melyet négy részre osztott fel az örökösök között, s felsorolta a birtokon élő jobbágyokat is. 18
A Mezőladányról 1995-ben készült első képeslapon a görög katolikus,
a római katolikus és a református templomok, az I. és a II. világháború hősi halottainak emlékműve és egy Tisza-parti részlet látható |
1410. október 9-én „Zs. Haraszthy Balázs fia Erasimus és társa Endesi Pál szolgálataiért a prelátusok és bárók tanácsából új adományul adják nekik és Györgynek, Jánosnak a lengyelekhez csatlakozásával hűtlenné lett Barlabas-i Lengen (dictus) András azon birtok részeit, amelyek Barlabason a Bereg megyei Janghon és a Szatmár megyei Papuson fekszenek" 19. Nem maradt azonban sokáig az Endesen birtokos család tulajdona a feudális adomány, mert a dédesi pálos kolostor 1482-ben a birtok egy részét az akkori egyetlen egyháznak, a katolikus egyháznak megszerezte. 20
A birtok és a vagyon megszerzéséért abban a korban (mint ma!) bármit elkövettek a feudális urak. Ennek indoklására nézzük az 1413. november 16-án Visegrádon kelt oklevelet, melyet a leleszi konventnek címeztek a következő szöveggel:
„Werbouch Werbouch-i Horváth (dictus) Domokos panaszára, amely szerint Homonnai Miklós és János nemrég az Vyfalw birtokon levő szántóföldekből és erdőkből non mondicas particulas, új határok kijelölésével elfoglalt, idézze jelenléte elé a Homonnaiakat a panaszos ellenében, a köztük esetleg folyó pert figyelmen kívül hagyva... Ennek az íratnak a hátlapján egy 1414. január 9-i jelentés fogalmazványa olvasható, amely szerint Vaynathyna-i Mihály királyi ember a Homonnaiakat Ewrmezew birtokon gyertyaszentelőre (febr. 2.) megidézte." 21 No ez a korabeli írás szerinti Ewrmezew valójában Őrmező volt.
Dr. Borovszky Samutól, történelmi és néprajzi enciklopédiaszerkesztőtől tudjuk, „hogy a vármegyét illető törvénykezési eljárásban az egyes káptalanoknak, konventeknek, a királyság első századaiban, sőt azután több ideig egyes parochusoknak is jelentős szerep jutott. ... Mint vármegyei törvénykezési vonatkozást itt csak azt említhetjük fel, hogy az érintett hiteles helyek közül, leginkább bizonyítási felvételekkel, vizsgálatokkal legtöbbször a nagyváradi káptalant, a leleszi konventet, utána az egri káptalant bízták meg a királyok, később a nádori vagy országbírói széket. Része volt ebben kétségtelenül a vármegye területén létezett szentmártoni (tiszaszentmártoni), kisvárdai, besztereczi, mihálydi, rádi kisebb kolostoroknak, sőt a bezdédi, karászi, thassi ősegyházaknak is. Így Károly Róbert egyik okiratából tudjuk, hogy bizonyos újfalui rendzavarási ügyben a vizsgálattal János ajaki parochus bízatott meg, aki egyszersmind borsovai alesperes volt." 22 Ne zavarjon meg senkit, hogy a János pap neve Gyürétől - Lövőig, Ladányig, Ajakig előfordul a korabeli iratokban. István király rendelete értelmében ugyanis minden tíz falu tartozott egy templomot építeni és papot tartani. Azt elég nehéz elképzelni, hogy Ladány az Ajak központú régió településeivel épített volna közösen templomot, de tény, hogy az 1332. évi pápai tizedjegyzék szerint az akkor ewrladányi papnak számító János - mint említettem - több településen tizedszedési joggal rendelkezett.
Térjünk azonban vissza az előbb említett Vyfalw birtokhoz, amely valójában egy Újfalu nevű középkori település volt Őrmező és Tornyos-Pálca között, ahol olyan rendzavarás történt, amelynek egészen Visegrádig csaptak a hullámai. Sajnos azt nem sikerült megtudnom, hogy mi volt az a rendzavarás. Újfalu pedig később végleg eltűnt a történelem süllyesztőjében.
Még a török elleni harcokban magát kitüntető, temesvári hősként ismert és tisztelt Losonczy István őrmezői, őrladányi felmenőit sem kímélték a feudális urak a perek során. 1512-ben a leleszi káptalani feljegyzések szerint Bocskai Miklós egri prépost, anarchi Thegzes László, Kerecsenyi István és Losonczy Zsigmond földesurak ellen kezdődött vizsgálat a Kerecseny és Ladány közti tiszai rév birtoklása ügyében. 23 1520-ban Vámosatyai Dorottya és Zsófia a ladányi rokonságtól rájuk szállt birtokrészekkel együtt az említett révjogot is megkapják, 24 ami az átkelési vám fizetése miatt volt jövedelmező. Tény, hogy a pereskedés eredménye alapján Őrmező fiúágon a Losonczyaké maradt, majd a XVI. század közepére a leányág szerezte meg, s fokozatosan felaprózódott az utódok között a birtok. Itt azonban érdemes megemlíteni, hogy "bár a Hont-Pázmányok a X-XIV. században Szabolcsban több helyen is sikertelenül próbálkoztak egyesíteni birtokaikat, utódaik közül a Forgáchok ütköztek a Losonczyakkal a Tiszakönyökben is. Aztán Forgách Zsigmond és Losonczy Anna házassága révén a XVI. század végén a Forgáchok kezére jutott a Losonczy birtok is. így 40 éven keresztül a 3-7-15 ezer katasztrális hold terület között változó uradalom tulajdonosai voltak" 25, akik Zsurk, Tiszabezdéd, majd Tiszaszentmárton után Mándokot tették meg a birtokok központjának.
Abban az időben gyakori jelenség volt, hogy az erős, feudális jogait még a birtokos családoknál is jobban gyakorló katolikus egyház élen járt a feudális birtokperek kezdeményezésében. Ilyen peres eljárás nyomán jutott például a XV. században az endesi birtok az egyház kezére.
Anélkül, hogy a korabeli iratokat, királyi-nádori vagy más rendelkezéseket tovább idéznénk, az eddigiekből is jól látható az a feudális rendszer, amely a jobbágyot a földbirtokossal, az egyházzal, sőt még a kolostorokkal szemben is hosszú ideig kiszolgáltatott helyzetbe állította. Ez a kiszolgáltatottság a XV-XVI. században tovább fokozódott, sőt az igazságos Mátyás halála után még erősödött is. A török hódítás idején pedig - jóllehet a török ezt a térséget csak kalandozás, a harács és zsákmány szerzés céljából időnként látogatta meg - a jobbágyok helyzete reménytelenné vált. A Szabolcs vármegye kötet szerint pedig Őrladány és Őrmező „a XV. század folyamán teljesen a tokaji vár alá volt rendelve, ezért a szolgáltatások megszüntetése miatt a törökök teljesen elpusztították. 26 A Tiszakönyök történetét feldolgozó Tóth Endre ellentmondásosan rögzítette, hogy "Őrladány a török által elpusztított vagy egy későbbi tatár betörés által elpusztított" település volt abban az időben, ahová rutén jobbágyokat telepítettek. Tény, hogy a szakirodalom több helyen is említi, hogy a török a Benk és Endes közötti földvárat teljesen elpusztította az adók fizetésének elmaradása miatt, s erre a sorsra jutott a tiszaszentmártoni vár is 27. Tény az is, hogy a tatár hordák még később, a XVII-XVIII. században is be-betörtek a történelmi Magyarország területére és főként Erdélyben, a Mezőség, Máramaros, és Szatmár falvaiban óriási pusztításokat végeztek, azonban Őrladány, Őrmező és Endes ismereteim szerint még átmenetileg sem pusztult el, sőt a Ladány és Kerecseny közti híres, és a feudális urak által már a XVI. században perelt rév még a XX. század hatvanas éveiben is kompátkelőként működött Sütő József és Sütő Bálint révészek által.
A XVI. századi magyarországi birtokviszonyokhoz adalékul szolgálhatnak a korabeli összeírások. Őrmező (Ewrmezew) 1483-ban a Petneházy család birtoka, majd az 1500-as évek közepén Losonczy Antal nemesi birtoka volt, s akkor 5 adózó portát írtak össze benne. Közülük 2 tehetősebb és 3 szegény jobbágy portának számított. Ladány (Ladan) Thegzes Simon, Bocskay Ferenc, Újlaky János és Anarcsy Péter nemesek birtokához tartozott, s összesen 22 jobbágy és 6 egyéb (zsellér, pásztor) portát írtak össze. A jobbágyok közül nyolcat a tehetősebb, 14 családot a szegények közé soroltak. Endes Endesy Kristóf nemesi birtokához tartozott és ott egy tehetősebb jobbágy mellett három szegény jobbágy portát írtak össze. 28