Önkormányzati ügyintézés

Friss hírek

Projektek





Leggyakrabban olvasott hírek

Ki olvas?

Oldalainkat 49 vendég böngészi


Gyepürendszer és gyepükapuk

Megosztás Facebookon PDFNyomtatásE-mail

 

A mai Mezőladány jogelőd településeiről, Őrmezőről és Őrladányról kevés középkori írásos adat áll rendelkezésünkre - írta Járay Sándor tanár úr a faluban több példányban terjesztett dolgozatában. Erre szokták azt mondani, hogy a fele sem igaz. Számos nagyobb lélekszámú nagyközség, sőt város is büszkélkedve emlegetné, hogy honfoglaláskori, árpádkori település, mint Mezőladány jogelőd települései, amely -mint látni fogjuk - a kora bronzkortól lakottnak tekinthető. Tény, hogy a két település ősidőktől lakottsága azzal magyarázható, hogy a község határában folyó Tisza és oldalágai halakban bővelkedtek, az erdőkben, lápokban élő, gazdag vadállomány pedig biztos megélhetést adott a letelepedőknek. Ugyanakkor az erdős, mocsaras, ingoványos terület biztonságot is jelentett, mert a járhatatlan lápokon nem kellett más népek megmegújuló támadásaitól tartani.

A régészeti kutatások is megerősítik, hogy az első települések majdnem mindenütt a folyók mentén alakultak ki, ahol az állatok itatása nem okozott gondot, s a vadászat és a halászat pedig a lakosság számára biztos megélhetési lehetőséget kínált. Ezt erősítették meg 1896-ban az Őrmező település határából Cserepes-Kenéz falu áttelepüléséhez megvásárolt határrészben végzett ásatások is, amikor a régészek bronzkorszakbeli eszközöket találtak.1

A térség őslakosai a kelták, szarmaták, kvádok, vandálok, gepidák, avarok voltak, akik gyakran váltogatták egymást. A VII-IX. században szláv lakosság élt ezen a vidéken, akiknek a főnöke feltehetően Kenézlőn lakhatott. 2

Erről a feltételezésről megoszlik a szakemberek véleménye, hiszen a kenéz szó más vonatkozásban is érinti a térséget. A középkori Cserepes Kenéz (a mai Újkenéz elődje) is hasonló szláv lakossági székhely lehetett." A kenéz elnevezés határozottan utal a Kárpát-medencében a régi szláv törzsek, magyarosan Kenéznek (Knyáznak) nevezett, vezetőire. Ez a terület bolgár uralom alatt állott, s a szláv népvándorlásból visszamaradt különféle népek képviselőinek itteni múltja még sokáig érezteti hatását. Úgy látszik, hogy itt a határőrszolgálatot egy Kenéz által vezetett szláv törzs látta el, amelynek itt volt a központi telepe. Magyarországon több Kenézről elnevezett település van, amelyből származtatják a Kenézs, Kinizs, Kanizsa stb. helységneveket is." 3

A magyar honfoglalás idején lezajló nagy népvándorláskor letelepedtek még itt kazárok, kabarok és besenyők is, mint a magyar törzsek előhírnökei. Ilyen kevert lakosságot találtak ebben a térségben a honfoglaló magyarok. Ezeknek a népeknek egy ré­sze elpusztult a hadakozásokban, más része beolvadt az itt letelepült magyarok közé, akik Szabolcs, Töhötöm és Tass vezér törzséhez tartozhattak.

Érdemes itt egy megjegyzést tenni. A szakirodalom szerint az Északkelet-alföld újkőkori benépesedése az úgynevezett Alföldi Vonaldíszes Kerámia (AVK) idején történhetett. Kurucz Katalin nyíregyházi régész szerint e kultúra idején élt emberek először termesztettek gabonát, tenyésztettek állatokat, készítettek agyagedényeket. Kunyhóikat félig a földbe mélyítették. Egy ideig a szakemberek a Szolnok-Berettyó vonaltól délre feltételezték ennek a kultúrának a határát. 4 A nyíregyházi Jósa András Múzeum leleteinek feldolgozása során állapították meg, hogy az úgynevezett körösi kultúra önálló csoportjának tartott leletek a „korai szakaszukban a Kraszna-Szamos-Tisza háromszögben, később erről a területről átterjedt a Tiszahátra, Beregbe, s a Tiszát átlépve az Eperjes-Tokaji hegységet is elérik. Ehhez képest az AVK legkeletibb lelőhelyei a Tiszakanyár-Kékcse-Döge-Rétközberencs vonal mentén húzódnak". 5

Számos szakirodalom és forrásmunka szerint a honfoglalás idején Őrladány, Őrmező, Endes, Gyüre, Lövő-Petri, Őrpátroha megerősített őrhelyei voltak az itt húzódó gyepűrendszernek. Ezeken a helyeken a gyepük védelmi vonalán kapuk voltak, megerősített őrséggel. Az Őrmező és az Őrladány elnevezések előtagja is erre utal, míg az utótag az egyik esetében a természetes tájra 6, a másik esetben a Ladány név feltehetőleg a gyepűkapuknál szolgáló őrségek főnökének neve lehetett. A szakemberek is ezt a véleményt erősítik, s az ország más vidékein fekvő Ladány utótagú településneveket is erre vezetik vissza. (Püspökladány, Jászladány). A gyepűrendszer által alkotott védelmi terep a Ladány-Kerecseny közti tiszai átjárónál (révnél) azért is fontos volt, mert a szomszéd Bereg megye királyi birtok volt, melynek a védelmét még a besenyők betelepülésekor is a Bessenyőd, Laskod, Iklód, Lövő, Székely, Őrmező vonalon telepített határőrség erősítette. A besenyők letelepedésének elsősorban a védelem szempontjából volt jelentősége, amit a jellegzetes besenyő települések, Eőr, Szakoly, Eőr-Ladány, Lövő-Petri stb. lakói láttak el. A korabeli iratokban a Ladány név előtt felbukkanó Ewr(Eőr) vagyis Őr előtag „arra utal, hogy a falu egykori lakói azok az őrök voltak, akik a középkori Magyarország határvédelmi rendszerét, az itt húzódó gyepűt szemmel tartották, s az ellenség közeledéséről hírt adtak". 7 A gyepüvonalról A Tiszakönyök történelméhez c. kiadvány alapján egy térképet is mellékeltem, amelynek a tanulmányozására érdemes egy kis időt felhasználni az iskolai történelem órán, vagy otthon a családban is.

Járay Sándor igazgató-tanító úgy vélekedett, hogy a Kisvárdából a várból irányított gyepűőrségek fontos szerepet játszottak a Munkács, Ungvár, Beregszász felé vezető úton, ők felügyelték az átkeléseket a Tisza ágai által sűrűn behálózott, áthatolhatatlan, évezredes tölgyerdővel borított térségen. Kisvárda akkori birtokosai ezt a helyzetet igyekeztek a javukra kihasználni, hiszen az átkelés ellenőrzése mellett az őrség (őrjobbágyok) hallal, vaddal és a természet egyéb ajándékaival is hozzájárultak a várdi vár ellátásához. 8 Ez a megközelítés a valós és fantázia elemek keveréke, romantikus időbeli visszavetítés és ezért alapvetően megkérdőjelezhető. Mint látni fogjuk, a középkori magyar várrendszer egyébként is később alakult ki, bár az sem kizárt, hogy Várdában már a honfoglaláskor is castrum, vagyis védelmi erősség lehetett. (A kisvárdai vár ma is látható maradványai a szakirodalom szerint jóval későbbi időszakból valók!)

Mint láttuk, Őrmezőt és Őrladányt a térség több településével együtt besenyő településekként említik a történeti szakirodalomban. A besenyők jellegzetes árpádkori népcsoportot alkottak. A krónikák szerint a háborúkban a besenyők az előhadat alkották, s a későbbi várrendszernek ők képezték az alapját. A földterület, ahol letelepedtek, nem ment át a tulajdonukba, hanem a fejedelem rendelkezése alatt állott. 9 A trónért folyó küzdelem idején a XI. században a besenyők Salamon pártjára álltak, s László király ellen hadra keltek. A Moldvából behívott Kötesk besenyő törzsfőnök vezetésével a Nyírség északi szélén Geszterédnél ütköztek meg László király csapataival, aki szétverte a besenyő hadat. A győzelem emlékére (Szent) László király Kis-Várdában templomot építtetett.10

A szakirodalom alapján a gyepűvonalhoz jegyezzük még fel, hogy egyik erődítési vonala (a német Linie szó elmagyarosodott ladányi változatával kifejezve: léniája) a több hullámos betelepedés idején a szűkebb Tiszakönyök mentén haladhatott. A gyepű külső, természetes akadálya a Tisza volt. Az erődítési vonal (Tisza vonal) által képzett háromszög védett központjában volt Kis-Várda. Érdekes, hogy a honfoglaláskori leletek többsége is ezen az erődítési vonalon belül került a felszínre a régészeti ásatások nyomán,11 mint az a mellékelt térképről is jól látható.

Érdemes megemlíteni, hogy vélekedett már korábban a honfoglaló magyarokról Bölcs Leó császár: „Férfiakban bővelkedő és szabad ez a nemzet, nem törődve élvezettel és kényelemmel csak azon van, hogy magát az ellenséggel szemben vitézül viselje. Egy uralkodó alatt állva a vétkezőket kemény és keserves büntetésnek vetik alá. Nem a szeretet, hanem a félelem uralkodik rajtuk. A fáradtságot és a munkát nagylelkűen tűrik, forróságot és hideget egyaránt elviselnek és minden nélkülözésnek alávetik magukat. A pénzvágy uralkodik rajtuk, az esküt megszegik, a frigyet megtörik. Ajándékkal nem lehet őket visszatartani, mert alig kapták meg az ajándékot, már a béke megszegésén jár az eszük." 12