Beköszöntő

Tisztelt Mezőladányi Lakosok!

Kedves Elszármazottak!

Térségünkben még a nagyobb települések közül is kevesen büszkélkedhetnek azzal, hogy a honfoglalás koráig visszavezethetik a múltjukat. Mezőladány jogelőd településein: Őrladányban, Őrmezőn és Endesen a régi források alapján a Felső-Tisza térségében húzódó, és az országot védő gyepűrendszer részét képező kapuk, őrhelyek voltak. Hiteles források igazolják, hogy az Árpádházi-királyok idején a jogelőd településeink már lakott helyek voltak.

Honfoglalás-kori településünk, szülőföldünk gazdag múltját Orosz Károly mérnök­újságíró a magyar millennium és Krisztus születésének 2000. évfordulója alkalmából dolgozta fel. A dokumentumokkal, térképekkel gazdagon illusztrált kéziratot mezőladányi feleségének ősei iránti tiszteletből, ingyen bocsátotta településünk rendelkezésére.

Érdemes a nyíregyházi lektor, Fekete Zsolt főiskolai óraadó tanár véleményét idézni: A szerző "dolgozata kitűnő pályamű. Erényei közül mindenek előtt a rendkívüli anyaggazdagságot említeném meg, illetve a kutatás és feldolgozás komplex módszerét. Rendkívül széleskörű forrásanyagból dolgozott. A téma a legapróbb részletekig hatoló és szinte minden lehetséges történelmi, társadalmi, irodalmi vonatkozást feltáró monográfia. Sikeresen egyensúlyozott az országos szintű és a helyi események között. Munkájának fontos erénye, hogy az ebben a témában korábban írott monográfiák (s itt a dolgozatban többször említett Járay Sándor helyi tanító művére gondolok) pontatlanságait és tévedéseit korrigálja, ugyanakkor bírálatában mégis tárgyilagos. Az objektivitását mutatja az is, hogy minden esetben közli, ha egy-egy korszak vagy esemény rekonstruálásához nincsenek meg, vagy csak hiányosan vannak meg a kellő források, és a forráshézagokat nem próbálja belemagyarázással kitölteni. Az egyes fejezetek színvonala a különböző források ellenére is azonos, a dolgozat koncepciója egységes. A monográfia az adatok sokasága ellenére sem válik unalmassá, stílusa könnyed, olvasmányos Az egyéni stílust mutatja, hogy helyenként az irónia bizonyos árnyalatát lehet felfedezni a műben. A dolgozat alapos és meggyőző, emellett átfogó és mégis élményszerű. "

Említsük meg, hogy Orosz Károly kezdeményezésére és segítségével sikeresen pályázott Önkormányzatunk a Millenniumi Kormánybiztosi Hivatalnál, hogy a nyomdai költségekhez támogatást kapjunk.

Örömmel ajánlom ezt az értékes helytörténeti könyvet az itt élő idősebbeknek és fiatalabbaknak, az iskolásoknak és az innen elszármazottaknak egyaránt. Gazdag tárháza és tanúja ez a kötet az egykori ősök és a ma élő utódok szorgalmas munkájának, s Kölcsey szófordulatait kölcsönözve "a magyar nép zivataros századainak". A település kezdeteitől napjainkig példaszerű lokálpatriotizmussal mutatja be a szerző az őrladányi nemesek, az őrmezei jobbágyok, uradalmi zsellérek, cselédek és azok leszármazottai, az itteni református, római és görög katolikus gyülekezetek, a népes izraelita közösség hitet, emberséget, hazaszeretetet, szülőföld iránti hűséget munkáló életét. Nem akarja csak a napos oldalát láttatni az itt élők küzdelmének, szorgalmának. A nehéz korszakokat és az akkor élők megpróbáltatásait sem kerüli meg, s a helyes arányokat tartva mutatja be a Tisza-könyök néven ismert tájegységünk sajátos világát, szomorú és örömteli időszakait, amelyről a régi mezőladányi öregek oly sokat meséltek nekünk és szüleinknek.

Szívesen ajánlom az Olvasók figyelmébe ezt a kötetet, amelynek a Biblia mellett minden mezőladányi és onnan elszármazott család könyvespolcán ott lenne a helye.

A hitelesen ábrázolt múlt és jelen eredményei ösztönözzenek bennünket arra, hogy településünk jövőjét a harmadik évezredben is közös összefogással, Istenbe, s magyar népünkbe vetett hittel gazdagítsuk.

Mezőladány, 2001 Böjtutó havában

Bakó Ferenc

polgármester

Tisztelt Olvasó!

Mindenekelőtt el kell mondanom, hogy nem vagyok mezőladányi, de az Uzonyi családba nősülésem révén Isten kegyelméből azzá lettem. A 25 kilométernyire fekvő Dombrádon születtem, s gyermekkorom óta érdekelt ennek a térségnek a története. A kisvárdai Bessenyei György Gimnázium tanulójaként az 1960-as évek elején történelem tanáromtól, D. Takács Jánostól hallottam először arról, hogy az Őr, Őrmező, Őrladány, Őrpátroha település-elnevezések a honfoglaláskori gyepűrendszer kapuira utalnak. Ki gondolt még akkor arra, hogy valaha valami közöm lesz az Őrmezőből és Őrladányból egyesült Mezőladány településhez? Tény, hogy az 1970-es évek eleje óta Dombrád község településtörténetét, néprajzát több előkelő díjjal kitüntetett dolgozatban sikerült feldolgoznom. Soli Deo Glória! Egyedül Istené ezért is a dicsőség!

Az utóbbi két-három évben az egykori újkenézi-mezőladányi református lelkésszel, Sípos Kálmán nagytiszteletű úrral Dombrádi olvasókönyv címmel egy nyolckötetes sorozatot indítottunk, melynek már a hetedik kötete van a nyomdában. Az utóbbi öt év során a mezőladányi adatokat is igyekeztem gyűjteni, s közben a ladányi idős emberekkel beszélgetve azt a kevés időt is, amit apósomnál Uzonyi Lajosnál töltöttem, még a mezei munka vagy utazás közben is adatgyűjtésre használtam, jóllehet erről az adatközlők a legtöbbször nem vehettek észre semmit. Dolgozatom készítésekor igyekeztem felhasználni Járay Sándor egykori mezőladányi iskolaigazgató 1958-ban készített, alapvetően jó szándékú kéziratát, azonban ennek a legnagyobb hiányossága az volt, hogy a konkrét forrásokat nem rögzítette és a dolgozatban a szubjektív kivetítés az indokolhatónál erőteljesebb. Mindez a dolgozat megbízhatóságát, használhatóságát is nehezítette, ennek ellenére sok részletét - körültekintő válogatással — felhasználtam.

Nem volt könnyű a helyzetem azért sem, mert bár Dombrád nem nagy távolságra, és ugyancsak a Tisza mellett fekszik, azért Mezőladány mégis több vonatkozásban más. Sok eltérés van a helyi szavak jelentésében, nagyobb a beregi hatás a népi gazdálkodásban, sőt az emberek gondolkodásában, de még a dűlőutak formájában, a táj

külső képében is. Ezt még akkor is meg kell állapítanom, ha én eredetileg nem történész vagy néprajzos, hanem csak egyszerű gépészmérnök, újságíró, ennek a hazának, a szülőföldnek, a vasútnak és mindenek előtt Istennek szerény szolgája vagyok. Mindezek ellenére a rendelkezésemre álló adatokat igyekszem egységgé formálni, megosztani a mezőladányiakkal és az onnan elszármazott érdeklődőkkel. Teszem ezt azért is, mert a híres erdélyi, székelyföldi író, Tamási Áron szerint „ azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne". Másrészt a kortárs magyar irodalom legnagyobb alakja, az ugyancsak erdélyi Sütő András szerint „ elvándorolhat a madár, a kárpáti gímszarvas, szelek szárnyán magvai által a fa is, azonban kegyes-kegyetlen szülőföldjét az ember lélekcsonkulás nélkül el nem hagyhatja. "

Tekintettel arra, hogy a Nemzeti Alaptanterv illetve a kerettantervek az általános iskolákban is előírják bizonyos helytörténeti, néprajzi ismeretek oktatását, ezzel a szerény füzettel a mai és elkövetkező mezőladányi gyermeknemzedékek hazaszeretetének, lokálpatriotizmusának, Istenbe vetett hitének erősítéséhez szeretnék Krisztus születésének 2000., és a magyar államiság 1000. évfordulóján hozzájárulni.

Kelt Vecsésen, 2000-ben, a reformáció havában

A szerző