A mezőladányi római katolikus gyülekezet története |
Az őrmezei Forgách birtokon a XIX. században jelentek meg először a római katolikus vallású lakosok. Fényes Elek 1839-ben már említi őket. Az uraság felvidéki birtokairól minden évben, főként a nyári mezőgazdasági munkákra hozott szlovák anyanyelvű, de többségben a magyart is beszélő atyafiakat. Közülük sokan őrmezőn maradtak, s elmagyarosodtak, bár Járay tanár úr, mint népszámláló biztos, mint említettem, még az 1920. évi népszámláláskor is találkozott magyarul csak nehezen beszélő őrmezei római katolikus atyafival.
A templommal nem rendelkező görög és római katolikus hívekhez Mándokról a római és Tornyospálcáról a görög katolikus plébános járt át misézni. Legtöbbször azonban a hívek ültek szekérre és mentek el a mándoki római katolikus szentmisére.
Az 1900-as évek elejére a katolikusok létszáma olyan mértékben gyarapodott, hogy templomépítést terveztek. Az első világháború azonban minden reményt eloszlatott. A román megszállás idején pedig még egy fa kivágásáért is verés járt Mezőladányban, nemhogy a templomépítés szóba kerülhetett volna. 1922-1927-ig a görög és római katolikus hívek a közösen tervezett templom építését támogató gyűjtésekbe kezdtek. Külön-külön ugyanis nem lett volna elegendő ereje egyik közösségnek sem ehhez a munkához. A Mezőladányi Római Katolikus Egyházközség História Domusa szerint a gyülekezet asszonyai kollektáltak, vagyis az egész országban végezték a gyűjtéseket, s munkájukat Andrássy László plébános irányította. Ennek eredményeként 1927-re 65.000 pengő gyűlt össze, ami tekintélyes összeg volt. Egy Szakály Lukács nevű építési vállalkozóval kezdtek tárgyalni, aki el is vállalta az építkezést.
"A gazdák és a szegények ki-ki tehetsége szerint adott helyben is hozzájárulást, amiért téglát vásároltak." 108 Az egyházközség História Dómusában tíz gazda nevét külön is kiemelték, akik a legtöbb támogatást adták. Ezek a következők voltak: Debrei József, Pilcsák Mihály, Pilcsák András, B. Pilcsák Mihály, Tóth Pál, Debrei Sándor, Angyal Sándor, Debrei István, Szakszon Mihály, Debrei Mihály. A református gyülekezet és több presbiter támogatást küldött a katolikus templom építéséhez.
Ökrös és lovas fogatok hordták a Tisza árteréből a Kőgáttól és Benkről a sódert helyettesítő fövenyt. "A falu apraja-nagyja szívesen dolgozott, hogy az Isten háza felépüljön. A faanyagot Mándokon Gróf Forgách Lászlóné fatelepén vették meg. A grófné, mint a leendő templom kegyura, azt ígérte, hogy ingyen kiszállíttatja a faanyagot. Amikor elszámolásra került sor, ezt az ígéretét elfeledte... Más probléma is adódott. Andrássy László tisztelendő nem jelentette az építkezést az érsekségnek. Mikor kiderült, hogy az alap, a templom fundamentuma a föveny miatt nem megfelelő, az érsekség megtagadta a segítséget. Egy mérnököt küldtek ki, aki megállapította, hogy az alap valóban nem elég erős. Peres eljárás lett a dologból és a plébánost azonnal máshová helyezték. 20 évig folyt ez a per és közben az építkezés állt. Mire a per befejeződött, kitört a II. világháború. A templomhoz vásárolt faanyagból az oroszok sokat a Tiszához hordattak a fogatos gazdákkal, hogy Mogyorós és Lónya között hídfőállást építsenek. A rossznyelvek szerint volt, aki a faluban is elvitt a templom építési anyagaiból a háború alatti összekuszáltságot kihasználva."109
A katolikus hívek erős hitét igazolja, hogy a háború után ismét elkezdték az építkezést. Új tervekkel, új reményekkel az Isten házát 1948-ban, Jézus szíve ünnepén szentelték fel, így a templomot védőszent nélkül Jézus szíve oltalmába ajánlották. A harangot a mezőladányi születésű Jászai (Lesku) Veronka ajándékozta a gyülekezetnek, amely az élőket hívogatja, a holtakat elsiratja. Akkor még csak döngölt föld, majd durva beton volt a templom belsejében, a mozaik padló majd csak jóval később készült el.
Egy kis árnyékot vetett a templomépítés hatalmas munkájára, hogy a görög és római katolikusok között a felszentelés miatt békétlenség alakult ki. A görög katolikusok ugyanis felvetették, hogy bár a telek a római katolikusoké, de a gyűjtésből a legnagyobb terhet a görög katolikusok viselték. Ezért kérték, hogy az ő egyházuk nevére is jegyeztessék be a templomot.
"Sajnos nem tudtak megegyezni, s ezt a mai napig is sajnálni lehet" - írták a História Domusba. Így a templom berendezését már a római katolikusok maguk végezték. A mándoki apácakolostor - mivel az új hatalom a rendeket feloszlatta, a padokat és a Szűz Mária szobrot ajándékozta az új templomnak. A templom ablakainak üvegeit a gazdák által összeadott terményért cserélték.
1927-195 l-ig a mándoki káplánok jártak át Mezőladányba misézni, amit az épülő templom idején és jó idő esetén Isten szabad ege alatt tartottak. Máskor a római katolikus iskolában, a mai óvoda helyén álló egykori épületben volt az istentisztelet. Az első Mezőladányban lakó anyaegyházközségi plébános Borsos Imre volt, akinek az idején a római katolikus plébánia is felépült. 1955-ben az ő helyére Pálfalvi József káplán került. Az ő idejében volt az első bérmálkozás a templomban. 1956. után Stibál Károlyt helyezték Mezőladányba plébánosnak, aki a hívek nemtetszése ellenére sok átalakítást végzett a templom belsején. Így nem neheztelt a gyülekezet, amikor a helyére Fodor Géza plébánost helyezte az egri érsekség. Aztán rövid időre Tóth József tisztelendő következett, akit Juhász János plébános váltott fel.
A mezőladányi orvosi rendelő az endesi elágazásnál
|
Juhász János Jékén rendezte be az általa működtetett gyülekezetek központját, s a hívek neheztelése ellenére Mezőladány ismét leányegyházközség lett. Mégis abban az időben készült el a templom mai festése, s villamos üzemű orgonát kapott a római katolikus gyülekezet. Az új plébános Tornyospálcán gitáregyüttest szervezett, amelyben mezőladányi fiatalok is részt vettek. S az ő időszaka az, amikor az 1980-as évek közepén a korábbi békétlenség a görög és a római katolikus tisztelendők között oldódott. Ismét folyamatos, hitépítő munkakapcsolat alakult ki közöttük, s először történt meg, hogy egymás templomában misét celebráltak.
Juhász atyát Németh Zoltán követte, aki szintén Jékéről járt át karácsonyi pásztorjátékot tanítani a mezőladányi katolikus híveknek. A pásztorjátékot a karácsonyi éjféli misén be is mutatták a templomban. Mire megkedvelték a hívek a plébánost, fiatalon elhunyt. Itt említsük meg, hogy a pápa máriapócsi látogatása idején Mezőladány őrmezői része valósággal kiürült, mert a görög és római katolikusok bérelt buszokon utaztak a híres búcsújáró településre.
Az ifjú tisztelendő halála után rövid ideig Lunzer Gyula volt a plébános. "Vele szinte megszűnt ez a körzet, és már csak távolabbról jártak Mezőladányba helyettesíteni az atyák" - írták akkor a História Domusba. A mezőladányiak mégsem adták fel, hogy egyszer ismét helyben lakó plébánosuk legyen. Ezért tartották karban a plébániát, vezetékes vizet, gázt vezettek be, fürdőszobát építettek.
Említést érdemel, hogy hosszú ideig Bartha Lajos és felesége harangozóként szolgálta a gyülekezetet, pedig akkor még kötéllel kellett húzni a harangokat, s csak később villamosították ezt a munkát.
1994-ben a sok imádság és a gondoskodás eredményeként ismét anyaegyházközség lett Mezőladány. Mészáros László plébános ismét Ladányban telepedett le, s új egyházközségi képviselőtestületet alakított. A régi képviselőtestület tagjai a következők voltak: Bartha Lajos, Bartha Lajosné, aki 1969-től a kántori teendőket is ellátta - Pilcsák József, Debrei Imréné, Mártha József, Drótál István, Pilcsák Mihály, Angyal József, Stefán Józsefné, Gajdos Istvánné, Debrei Bertalanné, Saás István, Debrei Bálint. Az új testület a következő lett: Pilcsák József, Angyal András, Stefán Józsefné, Mártha József, Szikora Imre, Gajdos Istvánné, Drótál István és Szuhay Sándorné.
Látható, hogy a régi keresztény hagyománnyal ellentétben a római katolikus vezetésben is a nők aránya növekvő tendenciát mutatott, ami a férfiak hitbeli gyengülésével magyarázható. Hasonló a tendencia a görög katolikus és a református gyülekezetben is. Sőt, érdemes megemlíteni, hogy a vegyes házasság is több, ami ma már nem okoz akkora feszültséget, mint amikor a reverzális miatt a reformátusok és római katolikusok között elég sok vita volt, s a fél falu az ilyen esetekről beszélt.
Mészáros László plébános többet foglalkozott az ifjúsággal. Zarándokutakat, passiójátékot szervezett, s a görög katolikus lelkésszel közös lelkigyakorlatokat tartottak a hívek számára. Az ő ideje alatt bérmálkozás és több szeretetvendégség is volt. Máriapócsra, Rómába szervezett a fiataloknak és az idősebb híveknek kirándulást. A lelki kisugárzás és az 1990-es évek elején bekövetkezett változás nyomán erősödött a gyülekezet vonzása, s a képviselőtestületbe került Dr. Angyal Sándor állatorvos, Kurucz Bertalanné tanítónő, Rebenku András és Rebenku György. S ekkor történt meg az, amire nem számolt senki: a plébános úr egy jékei lánnyal kötendő házassága miatt karácsony harmadnapján váratlanul megvált a mezőladányi gyülekezettől, s el is költözött. "Mindenre gondolhattunk, de erre soha" - írták a História Domusba erről az esetről. Pedig ez volt a tisztességes viselkedés a plébános úr részéről a jékei lány és a gyülekezet irányában, s egyben a cölibátus vagyis a papi nőtlenség sokadik kritikája is.
1996-ban Pető István plébános került a helyére, aki nagy szeretettel és odaadással építette, szolgálta a lelki gyülekezetet és ezáltal Isten országát. Pedig nem volt könnyű helyzetben, hiszen Mezőladány, Tornyospálca, Jéke - az úgynevezett felsőjárás - mellett Pap, Nyírlövő és Lövőpetri - az úgynevezett alsójárás - gyülekezeteit is pásztorolta. Az ökumené jegyében jó kapcsolatot tartott a görög katolikus tisztelendővel és a református lelkésszel egyaránt, s minden januárban kölcsönösen szolgáltak egymás gyülekezetében. Ezen túl Pető István kezdeményezésére egyházkerületi tisztelendői értekezletet tartottak Mézőladányban. Viszonozták a templomépítéshez nyújtott református segítséget, és a református templom környezetének rendbetételénél a római katolikusok is szorgoskodtak. 1998-ban a református, a görög katolikus és a római katolikus lelkészek közösen szentelték fel a falu új, korszerű iskoláját, ahol azóta is folyamatos a hittanoktatás.
Közösen szerveztek gyűjtést 1999-ben a tiszai gátszakadás miatt szerencsétlenül járt kárpátaljai magyar testvérek megsegítésére, s az újkenézi gyülekezetekkel közösen vitték el a segélyszállítmányukat egy vasúti tehergépkocsival. Többször szerveztek akciót a katolikus iskolák és Karitász Katolikus segélyszervezet támogatására. S folytathatnánk a sort tovább.
2000-ben Krisztus születésének kétezredik és a magyar államiság 1000. évfordulóján a harmadik bérmálkozást tartották a mezőladányi templomban. Van okuk tehát a ladányi és őrmezei katolikusoknak, hogy reménykedő lélekkel tekintsenek gyülekezetük életére, s a Krisztus ma is sugárzó golgotai keresztjére, ami a templomuk tornyán jelképesen is hirdeti a Megváltó bűnbocsátó kegyelmét. Mint Pető plébános úr elmondta, azt szeretnék, ha nemcsak a templom tetején, hanem a hívek lelkében is ott ragyogna a kereszt fénye a XXI. században.
A két idegen nyelvet beszélő, az ifjúsághoz és az idősebbekhez is alázattal közelítő Pető József plébánosra azonban egy idő után - mint a korábbi plébánosokra is - neheztelni kezdett a gyülekezet. A katolikus adatközlők szerint mindig is volt a ladányi gyülekezetben egy kis mag, akik a más szemében a szálkát keresték a sajátjukban meglevő gerendák helyett, s minden plébánosban hibát kerestek és találtak, hiszen ők is emberek, a merev cölibátusz pedig különösen erős buktatókat állít a gyülekezeti káplánok és plébánosok számára. Azt nem lehet tisztán tudni, hogy a húsvéti locsolás, a főiskolába járó ladányi fiatalok diplomamunkájához adott segítség, az öregek klubjának rendezvényén mértékkel elfogyasztott pohár bor vagy egy-egy tánc okozta e a váratlan változást. A katolikus adatközlők szerint tény, hogy a fiatal és sokoldalúan művelt plébános nem sokáig gondolkodott, mikor Debrecenbe a püspökségre hívták.
Azért mégis hálát adhatnak a mezőladányi katolikusok a menny és föld Urának, mert helyette Polgárból Molnár József személyében olyan fiatal és tenni akaró plébánost kaptak, akinek ez az első önállóan irányított gyülekezete, s bizonyítani akarja erős katolikus hitét Isten és ember előtt is. Azt már én teszem hozzá, hogy - dombrádi születésű plébánosról lévén szó — a családját nagyon jól ismerem. Nyugodt szívvel mondhatom, hiszen a dombrádi katolikus gyülekezet múltját is feldolgoztam már, hogy az új plébános ősei, s egyáltalán a Molnár családok mindig is erőshitű, elkötelezett támaszai voltak a dombrádi katolikus gyülekezetnek. Ökumenikus meggyőződéssel, és a Krisztusba vetett hittel mondhatom, hogy bizonyára őrálló társam, az ifjú plébános is - felekezetre való tekintet nélkül - hasznára lesz a mezőladányi híveknek, magyar népünknek, ha ehhez több időt enged neki a gyülekezet és az egyház fundamentuma, a Jézus Krisztus.