Önkormányzati ügyintézés

Friss hírek

Projektek





Leggyakrabban olvasott hírek

Ki olvas?

Oldalainkat 73 vendég böngészi


Gyarapodó lélekszámok

Megosztás Facebookon PDFNyomtatásE-mail

Az ellenreformáció időszakában, a XVIII. században a király is támogatta, hogy Magyarországon létrejöjjön az Úriszék rendszere. Az Úriszék létrehozásának az lett a következménye, hogy a jobbágynak hiába volt bármilyen jogos panasza a saját földesurával szemben, az ítélkezett felette, aki kiszipolyozta. A nemesség pedig még ha el is szegényedett, továbbra sem tekintette a jobbágyot testvérének, akivel - a Rákóczi szabadságharc idején tapasztaltakhoz hasonlóan - össze lehetne fogni a feudális keretek szétfeszítése érdekében. A Habsburg hatalomnak pedig nem volt érdeke a Magyarországot gúzsbakötő feudális kereteken változtatni.

A XVIII. század közepén 1754/55-ben az osztrák birodalom területén nemesi összeírások voltak. A történészek a régióban az összeírások adatai alapján általában a lakosság 10-20 százalékában adják meg a nemesség arányát, külön felsorolva a külső és a belső (helyben lakó) nemeseket. A helyben lakó nemesek között csak az Uzonyi és a Gerzsenyi családok nevei szerepelnek. Az 1784. évi katonai összeírások szerint azonban 209 lakosa volt Őrmezőnek és Ladánynak, ami több nemest enged feltételezni. Ezt erősítik meg a ladányi református eklézsia születési és halálozási anyakönyvi bejegyzései, amelyek között Nemes Lakatos Péter, nemes Lakatos Gábor, Nemes Király Károly, Nemes Uzonyi László, (András, Imre, Péter) Nemes Szuhay László, Nemes Gerzsenyi József, Nemes Makláry Mihály nevét örökítette meg Gyöngyössy Márton ladányi prédikátor uram 1826-ban és az azt követő években. Később a református egyházközség presbitériumában a nemes Király család tagjai kerültek többségbe, sőt a belső földesurak közül csak az ő neveiket találjuk a XIX. század első felében, 1838-ban az új templom alapkő-iratában is: „A jövendő kor örök emlékezetére az 1838.-ik esztendő Május havának 1-ső napján az új templom fundamentum kövébe tett írás az alábbi: Az Eőrmező-Ladányi Helvécziai Vallástartó, s követő Szent Gyülekezet templomát újólag építette az Úr 1838-dik Esztendejében, az Úr Krisztus eljövetele után, a maga költségén. Ennek a dicsőséges czélnak a felbuzdítói lévén az akkor Élő Hívek közül a Jézus nyájának curatora Ns. Király József, Ns.

Király Márton, Ns. Király Dániel, Ns. Király Mihály, Ns. Király Sámuel sat, mint belső földesurak, uralkodó Fejedelmünk, Felséges Koronás Király V-dik Ferdinánd Apostoli Király Kegyelmes országlása idejében. Külső földesurak: Méltóságos Exelenciás Laskodi Vajai Vay Ábrahám Úr és Méltóságos Gácsi és Gimesi Forgách Mihály Grófok Eő Nagyságok idejekbe. Ez idő szerént lelkipásztor Gönczi Sámuel Úr és Oskola Rector vala tanító Szécsi István Apostolságokba. " 46

 

A református templom harangját régi hagyományként a gyülekezet leányainak
közreműködésével húzták fel a toronyba

Mint látható a korabeli ladányi egyházközösségben a belső földesúri jogokkal felruházott armális (címeres, birtokkal nem feltétlenül rendelkező, de személyükben az ősök jogán nemesi jogokat élvező) nemes Király család tagjai voltak többségben.

Az egri római katolikus egyházmegye plébániáiról összeállított kötet szerint a XVI.-XVII. században a reformáció hatására nem volt katolikus vallású lakos Őrmező, Endes és Ladány településeken. (Bár ideiglenes jelleggel az uradalmakban megjelenhettek!) Mindezek ellenére mindkét települést leány egyházként nyilvántartották a katolikus(!) egyházmegyében. 47 Ez megannyi vitát eredményezett - s nemcsak Ladányban és Őrmezőn, hanem más színtiszta református településen is. Ugyanis a török hódoltság (reformáció) előtti állapotokat vették figyelembe, amelyet ellenreformációs törekvésekkel is igyekeztek folyamatosnak tekinteni. S hiába tiltakozott a tornyospálci vagy bármely más esperes. S végül is a kor jellemző alapelve a "Cuius Regió, eius Religió", vagyis "akié a birtok azé a vallás", szerint udvari támogatással a földesurakat igyekeztek több-kevesebb sikerrel visszatéríteni a katolikus hitre. Végül is, ebbe a folyamatba illeszkedik a szlovák, sváb, román, rutén betelepítés is a XVIII.-XIX. századtól, amelynek ellenreformációs törekvései, szándékai is voltak. Az Őrmezőn birtokos Forgáchok is ennek eredményeként telepítettek a birtokaikra a XIX. század második felében katolikus vallású tót (szlovák) és görög katolikus rutén származású atyafiakat, annak megannyi vitát kiváltó következményeivel. Sőt tegyük hozzá, hogy a XVIII. században a reformátusok hiába folyamodtak színtiszta református falvakként - köztük őrladány is - hogy tornyot építhessenek a templomukhoz, a hatóság épp a katolikus egyház és a Habsburgok közti ellenreformációs egyezmény alapján nem adott engedélyt. Majd csak a felvilágosult uralkodó idején az 1790/91. évi XXVI. törvénycikk meghozatala után következhettek békésebb napok a protestánsokra Szabolcs megyében is. Templomok, tornyok épültek az egyes községekben, s a református egyház az elnyomó hatalom elleni küzdelem és a pápista-református viták helyett az egyház belső, vallásos és hitéletének, iskoláinak a fejlesztésére fordíthatta minden erejét. 48 Ennek volt az eredménye, hogy az őrladányi gazdálkodó nemesi családokból egy-két gyerek Patakon vagy Debrecenben a református kollégiumban tanulhatott. Köztük volt Szuhay Sándor is, aki hét évi házi nevelőség után 1849-ben tett kápláni vizsgát és Abaúj vármegyében több helyen lelkészkedett. 49